2017.
Nov.
3.
Nyíregyházán november 2-án emlékezünk az 1944-ben e napon elhurcoltakra.

Közös emlékezésre hívott mindenkit Nyíregyháza Megyei Jogú Város vezetősége. A temetőben lévő emlékmű körül összegyűltek  most is, mint minden évben némán hajtottak fejet azok emlékére, akiket 1944. november 2-án málenkij robotra hurcolt el a várost másodszorra elfoglaló orosz katonaság. A háború borzalmait éppen hogy végigélt katonák, a szeretteikért rettegő, a bombázást, harcokat megélni kénytelen nők, gyerekek, öregek már éppen fellélegeztek volna, már éppen elkezdték volna nyugodtabb életüket, amikor váratlanul összeszedték a munkaképes férfiakat, sőt nőket is. Vitték az egyenruhás vasutasokat, postásokat éppen úgy, mint az utcán járó civileket, az üzletekben dolgozókat vagy a vízért szaladókat. Felállították az asztaltól is a frontról éppen megtérteket. Bár csak három napi munkára indultak az összefogdosottak, volt, aki több évig szenvedett az orosz táborok foglyaként és sokan voltak, akik soha nem tértek haza. A hideg, az éhség, az embertelen élet- és munkakörülmények, a járványok tizedelték a sokszázezer magyar hadifoglyot - köztük a kétezer körüli nyíregyházit. Ma már nem élnek azok, akik testileg, lelkileg megtörve bár, de hazatértek. De még itt vannak köztünk gyermekeik, akik megélték édesapjuk, édesanyjuk elhurcolását, a félelmet és bizonytalanságot, a rettegést, az örömet a hazatéréskor vagy a bánatot a gyászhír kézhez vételekor. A történtekről sokáig nem beszélhettek, tabu volt az, ami velük történt. Amikor forgatjuk a korszak forrásait, csak borzongunk a hosszabb rövidebb listák olvasásakor, hiszen tudjuk, minden név mögött egy ember áll. A hivatalos jelentések is a tények mögé rejtik az érzéseket, az oroszországi ismeretlenbe kattogó vonaton érzett tehetetlen kétségbeesést, a messzeségbe révedő pillantást, az otthon utáni vágyakozást, az Istenbe vetett hit adta reménysugarat, a jeltelen sírokat, a szerettekért mondott imát... A tényeket azonban meg kell tölteni személyes visszaemlékezésekkel addig, amíg lehet. Levéltárosként igyekeztünk hozzájárulni a méltó emlékezéshez azzal, hogy összegyűjtöttük és megjelentettük az elhurcoltak neveit és igyekeztünk néhány oral history felvételt is készíteni és elhelyezni a levéltár digitális adattárában.

 

 

 

 



Utolsó frissítés: 2017.11.21. Tuesday, 19:07