Tisztelt Ügyfelünk! Az oldalaink működtetéséhez sütiket használunk, további részletekért kérjük, olvassa el az Adatvédelmi tájékoztatónkat

Az anarcsi Bárókert - Könyvajánló

2015.
Jul.
28.

 

 

 

 

Mi marad meg a múltból? Generációról generációra öröklődő hagyományok, emlékek, iratok, tárgyak, épületek mellett az évszázados fák, bokrok is mesélnek a különböző korokról azoknak, akik értik az üzenetüket.

 

Török közvetítéssel sok virág és gyümölcs került Magyarországra, majd a kastélyok, kúriák körül megjelentek a francia kertek, később pedig a tájkertek. Az angolkert művészeti kihívásként a „XVIII. század szellemtörténeti és politikai forradalmának része volt.” Alexander Pope angol költő szerint az angolkert jellemzője, hogy tájba illő legyen, ne váljon el a természetes környezettől, ne legyen kerítése és geometriai szabályozottsága. A kert középpontjában állt az egyszerű homlokzatú, nem hivalkodó, jellemzően klasszicista stílusú épület, ahova egy főút vezet, ami csak ritkán szabályos egyenes, legjellemzőbb vonása az úgynevezett "S-vonalvezetés". A kert, amelyben szobrok, épületek, műromok állnak, tavakat, patakokat, vízfolyásokat hoznak létre, teljesen kiszolgálja az embert és nem öncélú.

Az első tájkerteket, amelyeket fák és cserjék mellett ápolt pázsit és színpompás virágágyások díszítettek, a magyar főurak közül az 1780-as évektől az Eszterházyak alakították ki. A 19. század elején azonban több mint kétszáz tájkert létesült. Ezeknek a kerteknek sokszor világhírű tervezői és a kastély és kúria személyzetéhez tartozó hozzáértő gondozói, kertészei voltak.

Az államosítást követően a szállodává vált kastélyok kertjében a teniszpálya és az úszómedence lett a fő elem, a kúriák kertjei pedig az épülettel együtt pusztultak. A pénzhiány és a szakértelem hiánya miatt a kertek, parkok a leggyorsabban pusztuló műemlékek közé tartoznak. Napjainkban uniós pályázatoknak köszönhetően azonban egyre több kert újulhat meg. A rekonstrukciót történeti kutatás előzi meg. Ezt a több fázisú munkát foglalja össze, mutatja be egy nemrég megjelent kötet. 2014 márciusában Alföldy Gábor Europa Nostra-díjas tájépítész A mándoki Forgách-kastély és kertje című munkáját mutathattuk be a levéltárban, 2015. július 13-án Anarcson pedig a Czóbelek Bárókertjéről készült kiadványt a szép kertben ismertethette a szerző, Ombódi Ildikó.

Szépen tervezett kötetének borítóját a kúria kéményén fészket rakó gólyát ábrázoló festményrészlet díszíti – ahogy korabeli lakói látták. Napjaink történetét, a kertrekonstrukciót is a múlt tükrében igyekszik megvilágítani a szerző, aki fontosnak tartotta a projektdokumentáció mellett a korabeli források felkutatását, a szakirodalom és a régi és új képi ábrázolások megismerését is. A kert múltjának, jelenének és jövőjének megismerését lehetővé tevő kötet nem csupán turisztikai kiadvány, hanem koncepciójának, felépítésének, tartalmának és jegyzetapparátusának köszönhetően figyelemre méltó szakmunka.

Az olvasót a szerkesztő előszava mellett a kert idős fenyőjéről készült gyönyörű fotó köszönti. Hasonló szép, figyelemre méltó képek illusztrálják a kötetet a további fejezetekben is.

A Czóbel Albert által alapított 14 hektáros park tulajdonosai közül elsőként az alapítókat, a Czóbeleket ismerhetjük meg több fejezet rendkívül lényegre törő összefoglalásában. Az ősök és az anarcsi ág leszármazási táblája után a birtoklástörténet kezdeteiről esik szó. Ezt követően ismerhetjük meg a 18-19. században élteket, köztük Czóbel Minka költőnőt, aki az Anarcson maradt családtagokkal a kúriát körülvevő 25 holdas kertben, kiserdőben és konyhakertben gazdálkodott, sőt méhészettel, borászattal és kutyatenyésztéssel is foglalkozott. Bár járt Svájcban, Angliában, Németországban, tanult a Sorbonne-on, Anarcson érezte jól magát. Társaságot számára a mándoki Forgách-kastély, valamint a nagyőri Mednyánszky, kiskartali Podmaniczky-kastély lakói és vendégei, továbbá sógora, Mednyánszky László festő és Just Zsigmond író jelentett.  Rajongott a természetért, úgy, mint náluk élő barátnője, a főként állatképeket festő francia művész, Büttner Helen, akinek számos képét láthatjuk a kötetben is. A kúria tulajdonosa Minka sógornője volt. Halála után lánya, Czóbel Margit lett az örököse, aki a nagyőri kastélyban élt, így nem akart Anarcsra költözni. 1945 után azonban már nem is jöhetett volna, mert nem kapott útlevelet. Az épületet, mint máshol, itt is a község vette használatba, átadva azt jegyzői, segédjegyzői irodának, orvosi lakásnak, tűzoltószertárnak és más, szükséges közcélokra. Minka és Emma mint kegydíjasok 1-1 szobát használhattak életük végéig.

A kúria 1992-ben lett az anarcsi önkormányzat tulajdona. Azóta a település igyekszik nemcsak méltó gazdája, hanem az épített örökség és a szellemi hagyaték méltó ápolója is lenni.

A 18. századi kert – éppen úgy, mint a kúria – a tuzsérihoz hasonló lehetett. A kúriaépítő László fiai, Imre és László felnőtté válva átalakították az épületet és bővítették a kertet, lecsapolták a mocsarat, kialakították a teknősbékást és az üvegházat. Utódaik is gondot fordítottak a kúria állagmegőrzésére, a kert gondozására.

A korabeli állapotok rekonstruálására lehetőséget adó katonai és kataszteri felmérések térképeit a könyvet forgatók is tanulmányozhatják. A kert virágairól, fáiról gyakran esik szó a családtagok levelezéseiben is. Aki azonban nem tud térképet olvasni vagy nem jut hozzá ezekhez a forrásokhoz is maga elé képzelheti az angolkertet a szerző alapos és hangulatos leírása alapján. No és segítenek Czóbel Minka közölt versrészletei és Büttner Helén képei is.

Amikor a kert és a kúria gondviselőjévé Minka vált, a park lakói lettek a lovak, de itt volt a méhes és a „kutyagyűjteménye” is. A virágágyásokban, kővázákban dáliák, fügefék, kecskerágók, verbénák, fehér szegfűk, muskátlik, ibolyák, krizantémok díszlettek. A kert azonban nem csak a szórakozás, kikapcsolódás színtere volt, hanem végső nyughely is a család számára. Ide temették a szép kort megélt Minkát és testvérét, Emmát is 1947-ben, ill. 1949-ben.

A kúria új gazdái 1945 után saját igényeiknek megfelelően alakították a házat és a kertet – ez utóbbin templom és focipálya is létesült. A pusztulást az 1982 szeptemberi vihar még fokozta, hiszen a tomboló orkán áldozata lett a tulipánfa, a platánfa és a japánakác. De a kert még elhanyagoltan is több művészt megihletett - festményeik láthatók a könyvben.

Az anarcsiak múltjának fontos részét képezi a kert, és Czóbel Minka emlékének ápolása mellett törekszenek az egykori lakóhelyének a rekonstruálására is. Előbb csak néhány fát ültettek, majd pályáztak. A terepkutatás során a talajellenállás-mérésen alapuló geofizikai kutatások mellett a szakemberek tanulmányozták a korabeli iratokat, térképeket, személyes forrásokat, fennmaradt képeket, kutatóárkokat ásnak, műszerekkel mértek – és minden út valami új felfedezéshez vezetett. Feltárult a múlt, a különböző időszakok és szakaszok sajátossága, jellemzője. A kert rehabilitáció előtti állapotáról készült szakszerű leírás lehangoló képet rajzol. A több mint fél évszázados elhanyagoltság felszámolásához, a helyreállításhoz bátran belevágott az önkormányzat két uniós pályázatba, amelynek segítségével 200 millió forintból újulhatott meg a kert. Nagyon tanulságos a helyreállítási terv ismertetése, amiben a múltnak éppen úgy jelen kell lenni, mint a jövőnek és a tervező elképzeléseinek. Ombódi Ildikó részletesen és nevesítve ismerteti a munkálatokban résztvevőket, a feladatvégzés szakaszait, a kiviteli munkákat – mintegy kordokumentumot adva a pályázati megvalósításról is. Megtudhatjuk a jelentésből, hogy azon túl, hogy bozótot irtottak, gallyaztak és ifjítottak, fákat ültettek (86 lombhullatót és 14 örökzöldet, továbbá cserjéket és talajtakarókat), vagy éppen átültettek (pl. a 6 tulipánfát) figyelmet kellett fordítani az ágak összekötésére, az odú- és üregkezelésre, a kártevők elleni védekezésre, a fák tápanyagfelvételének segítésére, a fatörzsek körbebandázsolására öntözőrendszer kialakítására, az egykori építmények és utak helyrehozatalára is. Érdekes korunk vívmánya, hogy az oszlopos hárs megőrzése és szaporítása érdekében termését génbankba szállították.

A kötet szerzője nem csak arra figyelt, hogy megismertesse a kert gazdáit, az átalakulás szakaszait és a rekonstrukció lépéseit, hanem arra is, hogy az általa leírtak áttekinthetőek és beazonosíthatóak legyenek. Az egyes fejezetek lábjegyzetei alaposak, szakszerűek. A kronológiai áttekintést korrekt forrás-, irodalom- és képjegyzék követi. A kötetet a projektben résztvevők felsorolása és köszönetnyilvánítás zárja.

Minden érdeklődő számára ajándék ez a szép kiadvány, amelynek dicsérendő a tartalma mellett a tipográfiája is. Szívesen nézegetjük a benne lévő szép képeket – néhol nagyobban is örömmel látnánk. Még a könyvjelző is rendkívül figyelemre méltó, amely egyben kedves olvasássegítő, ugyanakkor egy Minka-vers részletet és a pontos címet is tartalmazó kedvcsináló a személyes látogatáshoz – ráadásul szimbolizálja a szerző, a kiadó, a kötet létrehozásában tevékenykedők és az azt segítők dicsérendő hozzáértését és tenni akarását a múlt megőrzéséért a jövő érdekében.

 

Aki többet szeretne tudni a park pályázati felújításáról, annak ajánlható a figyelmébe a http://czobelkuria.hu/ honlap. Aki pedig szeretne sétálni a parkban látogasson el Anarcsra, ahol a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított Czóbel Minka sírjánál leróhatja kegyeletét a költőnő előtt.

 

Bárókert. Az Anarcsi Czóbel-kúria kertje. A kiadványt írta és szerkesztette Ombódi Ildikó. Kiadta Anarcs Község Önkormányzata. Anarcs, 2014. 127 p.

 

Kujbusné Mecsei Éva



Utolsó frissítés: 2019.07.17. Mittwoch, 10:09